Az első elemi krízise a felnőtt kornak a saját egzisztencia megteremtése, hiszen ahogy kilépünk a családi szociális védőhálóból -néhány szerencsés jelentősebb vagyonból származó felebarátunkon kívül- mindegyikünknek el kell kezdeni munkát vállalni ahhoz, hogy finanszírozni tudjuk saját életünk kiadásait. Ez persze munkával jár és fel is merül a kérdés, hogy miért is kell dolgoznunk? Fontos leszögezni, hogy a munka-magánéleti egyensúly történelmében az egyik munkavállói szempontból legkedvezőbb korszakban élünk tekintetve a munkák jellemző jellegét, körülményeit és biztonságot adó jogszabályi hátterét.

Az ipari forradalmak alatt kezdtek el megformálódni a modern munkavégzés keretei, összhangban az akkori társadalmak szocioökonómiai és technológiai átalakulásával összhangban. Fokozatosan eltörlésre kerül a rabszolgamunka, racionalizálták a gyermekmunka körülményeit, majd hasonlóan kivezetésre került az is. Ezt követően megjelentek a ’fehér galléros’ munkakörök, illetve a szakszervezetek kialakulása is ide köthető, amelyek célja az egyes foglalkozásokhoz köthető szakemberek kollektív érdekérvényesítése volt.

Onnantól kezdve, hogy a jóléti társadalmakban az ipari forradalmakat követően az állampolgárok túllépték a létszükségleteik megteremtéséhez szükséges termelést, a Maslow-i motivációs hierarchia további szintjeire is egyre nagyobb igénnyel voltak, amely változásokat a munka jellegének is követnie kellett. Természetesen a szociális szükségletek kielégítéséhez, önbecsülés kialakításához, illetve az önmegvalósításhoz fontos, hogy az egyénnek legyen szabadideje a gyárban vagy jobb esetben hivatalban eltöltött munkaórákon kívül, amikor is saját magával és azzal foglalkozhat, ami hozzájárul személyes gyarapodásához, legyen az szellemi vagy lelki. Kialakult, hogy az ember természetes igénye és az egészséges életmód feltétele a munka és a magánélet összeegyeztetése. A testmozgás fontossága pedig egyre inkább felértékelődött a gazdaság strukturális átalakulásaiból fakadó elterjedése a fehér galléros munkáknak, amelyek jellemzően üléssel teltek.

Természetesen a munka-magánélet egyensúlyára nem mindig fektettek hangsúlyt a modern cégek sem. A köztudatban először ennek felismerése a 80-90-es években született, úgynevezett „millenials” generáció munkavállalói korát való elérésekor jelent meg, majd kezdett fokozatosan elterjedni. Az elmúlt évszázad gazdasági és társadalmi folyamatainak következtében, számukra már egyértelműen döntő érvet jelenthetett egy adott állásról való döntésnél a materiális kompenzáció mellett, a munkavégzés összeegyeztethetősége a fiatal életmódjával, egyéni céljaival.

Összefoglalva tehát, az ipari forradalmakkal kezdődően kapott keretet munkavégzés, a technológiai fejlődés megteremtette a magánélet utáni keresletet és további évtizedek fejlődésére volt szükség ahhoz, hogy a munka-magánélet egyensúlyának megteremtése prioritássá váljon a munkaerőpiacon.