You are currently viewing 2020.04.20. – Egy eddig példátlan gazdaságtörténelmi esemény

2020.04.20. – Egy eddig példátlan gazdaságtörténelmi esemény

Linkedin

Gurovits Nándor

DSC_25881

Gurovits Nándor

A 2019 végén kirobbanó koronavírus járvány számos, eddig elképzelhetetlennek tűnő gazdasági eseményt és anomáliát szült, amelyekről még hosszasan fognak diskurzusokat folytatni a gazdasági szakértők és a laikusok egyaránt. 2020. április 20-án is egy ilyen eseménynek lehettünk szemtanúi, amikor először találkozhattunk a világtörténelem során negatív olajárral. Mit is jelent pontosan, ha az olaj ára negatívba fordul, és milyen történések vezettek el idáig – ezeket szándékozom bemutatni ebben a cikkben.

Az olaj egy árupiaci termék (commodity), számos fajtája létezik és használatos, amelyek különböző kémiai és fizikai jellemzőikben térnek el egymástól, melyek alapján az egyes típusokat kategóriákba, úgynevezett benchmark-okba sorolhatjuk. A két legelterjedtebb benchmark az Északi-tenger mélyéről felszínre hozott Brent Blend, valamint az amerikai West Texas Intermediate (WTI). A két benchmark olaj hordónkénti (159 liter) ára nem egyezik meg, általában pár dollár az eltérés köztük, amely különbség április 20-ára majdnem 64 dollárra nőtt a Brent javára, amikor a WTI ára átlépett a negatív tartományba és történelmi mélyponton zárt: -37,63 dolláron.

Technikailag ez az érték az április 21-én lejáró, májusi leszállítású, WTI-re szóló határidős
kontraktus (futures) hordónkénti ára volt (1 kontraktus 1000 hordóra szól). Ez azt jelenti, hogy aki ezen az áron kötött ilyen kontraktust, annak májusban ténylegesen leszállításra került a megfelelő mennyiségű olaj, amiért -37,63 dollárt kellett hordónként „fizetnie”, jobban mondva az eladók, termelők fizettek neki azért, hogy megvegye tőlük az olajat. A júniusi és a júliusi leszállítású kontraktusok árai április 20-án szerencsére megmaradtak a pozitív ártartományban, rendre 20,43 és 26,18 dolláros hordónkénti értéken zártak. A határidős termékekre jellemző contango jelenség, amikor az időben távolabbi lejáratú kontraktus ára meghaladja az időben közelebb lévő kontraktus árát, extrém méreteket öltött, a májusi és a júniusi szerződések közötti spread majdnem elérte a 60 dollárt.

És, hogy mi volt az oka az ilyen mértékű kereslet-visszaesésnek a májusi leszállítású kontraktusok iránt? A válasz a koronavírus járvány szülte lakóhely-elhagyási és utazási korlátozásokban keresendő, amelyek emberek millióit kényszerítették hónapokra a négy fal közé. Emiatt drasztikusan visszaesett a közlekedés, repterek zártak be ideiglenesen és gyárakban álltak meg a futószalagok, ami a globális olajkeresletet mintegy 30%-kal vetette vissza a Nemzetközi Energia Ügynökség adatai alapján.

A kereslet tehát hatalmas mértékben csökkent, a kínálat viszont nem tartott lépést ezzel, amiben közrejátszott a szaúdiak és oroszok közötti feszült viszony is. Ennek következtében a piacon túlkínálat képződött, és az oklahomai Cushingban (a WTI leszállítási pontján) lévő olajtárolók fokozatosan kezdtek megtelni, így aki ténylegesen WTI olajat akart venni, fizikai leszállítással, annak egyre többet kellett a tárolásért fizetnie. Emiatt indult el hatalmas eladási hullám egy nappal a májusi határidős kontraktusok április 21-ei lejárata előtt és ezért ment át negatív tartományba a WTI árfolyama. A Brent-nél ez a veszély kevésbé fenyegetett, hiszen ez egy mélytengeri olajfajta, így a tárolása is másképp történik (konténerhajók), mint a szárazföldi WTI esetében, ahol az adott számú rendelkezésre álló tartály hamarabb telítődik.

Habár a negatív WTI ár csak egy napig állt fenn, ezután már a júniusi kontraktus árait követhettük nyomon a hírekben (amely időszakra már várhatóan stabilizálódni fog némiképp a kereslet), mindenképpen érdemes feljegyezni ezt a dátumot, ugyanis nem biztos, hogy a közeljövőben tanúi lehetünk hasonló mértékű zuhanásnak az olajpiacon.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: