Péntek délután 17:30. Már egy hete volt az óraállítás, ami érzékelteti is hatását. De ez nem baj. A Népfürdő utcai megállóban izgatottam várom interjúalanyomat, hogy ebben a koraesti órában egy igazi Budapest túra keretei között kifaggathassam.

Ez a bizonyos személy pedig nem más, mint Farkas Dániel, az EVK idén nyáron szeniorrá avatott tagja. Mindig is tudtam, hogy ha EVK-ról van szó, rá számíthatok, és biztosan sokat mesél. Korántsem gondoltam azonban, hogy ennyi hasznos tapasztalatról és fergeteges élményről fog beszámolni.

Utunk során csodás panorámában volt részünk, és bár a lelkes tüntetők miatt még kerülőt is tettünk, megérte, hiszen sokat megtudhattam meg Fara EVK-s múltjáról.

Elsőként arról kérdeztem Farát, hogy ő anno miért jelentkezett az EVK-ba.

Mi motivált, mi keltette fel az érdeklődésed, és mikortól érezted azt, hogy valóban szeretnél részese lenni ennek a közösségnek?

Először a Tarkás kivonuláson találkoztam az EVK-sokkal. Már akkoriban is nagy hívószó volt a pizza, és a már akkor is lelkes Edó bátorítására többen levonultunk megnézni a társaságot. Tetszett a prezi a szakmaiság és közösség összhangjáról, amit a „Work hard, play hard!” szlogennel jellemeztek az akkori Marketing Bizottságosok is. Ezután maradtam még beszélgetni pár emberrel, a személyes élmények megosztása pedig még inkább felkeltette az érdeklődésem. Ami azonban végleg meggyőzött az a Bevonó Tábor volt. Ott már egy közel teljes képet kaptam a szervezetről, és biztos voltam benne, hogy én EVK-s akarok lenni, még úgy is, hogy a jól sikerült bulik után KÖTELEZŐ volt a reggeli torna még az elsősöknek is.

Mik voltak a legmeghatározóbb tevékenységeid az EVK-ban? Mikor voltál a legaktívabb?

Legaktívabb talán a második és negyedik EVK-s évemben voltam.

Második évben a kötelező jellegű Jamboree, TDK írás mellett is több versenyen is indultunk, ahol EVK-n belüli csoportmunkákban kellett dolgozni. Ezeket nagyon imádtam, furán hangzik, de főleg a szenvedős részek miatt. Akkor lehet a legjobban látni az emberek elköteleződést, mikor már több 10 órája a Szakmai Műhelyben ültök minimális alvással operálva, és még mindig a jobb megoldáson dolgoztok anélkül, hogy bárki azt mondaná: hagyjuk az egészet a francba! Persze, olyankor nehéz meglátni a szituáció szépségét, de inkább nevessünk akkor kínunkban, hogy később örömünkben sírhassunk. Vagy nevessünk akkor is, az vidámabb. : )

Az egyik legjobb szakmai élményem éppen ezért az egyik „TDK-drukk” volt, ahol kb. 8-an egy egész hétvégére befészkeltük magunkat az SZM-be, és elkezdtük gyártani az oldalakat. Hihetetlen milyen jót lehet nevetni a saját vagy más által félálomban írt értelmetlen mondaton. És persze megvolt az öröm rész is; a hétvégi csapatból többünknek is sikerült helyezést elérnünk.

Másrészt ebben az évben nagyon sok lehetőséget biztosítattak a kurzusok és tréningek is a fejlődésre, és mivel nem dolgoztam, sok időmet tudtam az EVK-nak szentelni. A munkához hasonlítva itt inkább egy „fél-autodidakta” módon sajátíthatod el a gyakorlati tudást a szervezet erőforrásait is felhasználva. Nyilván így is tőled függ, mennyire szeretnél elmerülni bizonyos területeken, de a minimális kötelezettség, és sokkal inkább a közösségi húzóerő ösztönöz arra, hogy minél több programon részt vegyél, minél nagyobb célokat tűzz ki magad elé, azokat pedig minél jobban teljesítsd. Ráadásul a húzóerő mellé társul, hogy egymástól is rengeteget tanultunk és segítséget kaptunk. Szerintem ezért hihetetlenül fontos, hogy megtaláld az egyensúlyt a vállalati munkában töltött évek és az EVK-s szakmai aktivitásod között.

Ezen kívül a másik sikeres időszak az EVK-ban a marketing vezetőségem alatt volt. Ekkor lehetőségem volt belekóstolni, milyen lehet egy csapatot irányítani. Bár számomra a feladatdelegálás eleinte nehezen ment, hamar rájöttem, erre jobban kell figyelni. Úgy érzem nagyon jó kis marketing bizottságunk volt, és a tagság is mindig nyitott volt, és segített, ha felmerült egy közös jó öltet. Egy elsős kampánynál a kulcs tényező, hogy mennyire tudod megmozgatni a teljes tagságot, mennyire tudod bevonni a marketinges projektekbe, hogy elkötelezettnek érezzék magukat, és hitelesen tudjanak mesélni az elsősöknek a kivonulásokon és bevonó táborban. Ez nekünk szerencsére nagyon jól ment. Szerintem ennek köszönhető, hogy a felvételi toborzás során a kezes kampányunk rekord mennyiségű jelentkezőt vonzott be.

Milyen meghatározó élményed volt a kurzusokat, tréningeket illetően? Mi volt a stratégiád? Szerettél mindenbe belekóstolni, vagy inkább egy dologra fókuszáltál, hogy abban kiemelkedő lehess?

A marketinges témájú kurzusokra koncentráltam, azon belül viszont mindenevő voltam.

Egyik évben volt egy nagyon izgalmas és jól felépített FMCG kurzus, amit Kovács Ambrus tartott. Talán ez tetszett a legjobban a kurzusok közül a folyamatos esetmegoldások és gyakorlati példák miatt, amiket egyenesen a Bolsból hozott nekünk Ambrus.

A kurzus- és workshopszervezés szintén nagyon hasznos volt, hiszen abban a témában állíthattam össze egy programot, amiben el szerettem volna mélyedni. Én utolsó aktív EVK-s évemben egy e-business kurzust szerveztem, ahová több vállalati szakembert is sikerült elhívnom. Szerintem ezt a fajta szervezést érdemes mindenkinek kipróbálni, hiszen ekkor döbbenhetsz rá, mekkora kapcsolati hálóval is rendelkezik a szervezet és milyen neves előadókat is el tudsz hívni az EVK hírnevének köszönhetően.

A tréningeket illetően az első években mindent kipróbáltam, mivel több területen is fejleszteni szerettem volna magam. Később viszont már csak 1-1 specifikus tréningre mentem el, az utolsó évben pedig én tartottam a Photoshop és videószerkesztés tréningeket.

Hogy érzed, mik azok a dolgok, amiket közvetlenül az EVK-nak köszönhetsz, és a jelenlegi életedet is nagyban befolyásolja. Mennyit adott szakmailag az EVK számodra?

Lehetőségem volt egy nagyon jó közösségen belül kipróbálni olyan dolgokat, amikre az egyetemen nem lett volna alkalmam. Munkáim során mindig éreztem az előnyét annak, hogy szakkolis lehetettem. Amikor multinál dolgoztam fontos volt, hogy hogyan tudom kezelni az embereket, és hogyan lehet egy nagyobb szervezetben is érvényesíteni az akaratomat úgy, hogy ne legyen belőle sok konfliktus. Ezt főleg a vezetősségem alatt tanultam meg. Jelenleg pedig egy kis létszámú cégnél dolgozom, ahol főleg a sokszínűséget tudom kihasználni. Mivel az EVK-ban rengeteg területen kipróbálhatod magad, és nagyon széleskörű tudást szerezhetsz, ezért egy kisvállalkozásnál rendkívül hasznos lehetsz, mivel itt egy ember sokszor 2-3 funkciót is betölt.

És mi a helyzet a közösséggel? Hogy érzed miknek volt a legnagyobb közösség összekovácsoló ereje? Te mit szerettél leginkább az EVK-ban, mint közösség?

Rengeteg szuper közösségi programunk volt, nagyon sok vicces történetet tudnék mesélni. Sajnos akad köztük olyan, ami talán már kicsúszik a vállalható kategóriából, de a legjobb emlékeim lettek.

Egy időszakban az EVK rendszeres kinizsi kedd látogató volt, de sokszor csináltunk mi is spontán bulikat. A spontán kialakuló vagy spontán továbbfejlődő bulik voltak a kedvenceim.

Az egyik legkedvesebb ilyen sztorim a FrontSeatBoyz klip forgatása volt. Egy elvetemült ötlet volt csupán a fiúzenekar legendás klipjének a rebootja, és annyira elrugaszkodottnak tűnt, féltem, nem tud úgy megvalósulni, ahogy kitaláltam. Szerencsére tévedtem. A fiúzenakar tagjai és a felvételben segédkező lányok olyan odaadást mutattak, amire nem számítottam. Egy egész napos forgatáson végig a legnagyobb beleéléssel adta mindenki a karakterét részletesebb koordináció nélkül. Pontosabb tervezés híján néha spontán jöttek a koreográfia és jelenet ötletek a feledhetetlen színészi alakításokkal, amikből elég sokat közterületeken hajtottunk végre, az utca embereinek nagy „örömére”. A nap zárásaként pedig elmentünk a belvárosi fesztiválra bulizni, így teljes lett a munkával töltött nap.

Óriási élményeket szereztünk, és nagyon sokat nevettünk. A végeredményt pedig nagyon jó volt látni, hiszen megnézése a rosszabb napokon is garantált mosolyt vált ki. Remélem nem csak nekünk. : )

Összességében nagyon sokat jelentett és jelent nekem ez a közösség és örülök, hogy a részese lehetek.

Hogy érzed mennyire fog hiányozni számodra az aktív tagság? Mit gondolsz mennyire tudsz majd aktív szenior lenni?

Fontosnak tartom, hogy továbbra is része lehessek a szakkollégiumnak valamilyen formában. Mint sok szenior, én is szívesen jövök vissza akár kurzust vagy tréninget tartani, hogy átadhassam azt a tudást, amit én is itt szereztem.

Számomra nagyon fog hiányozni ez a társaság, bár attól, hogy szenior lettem, még nem ér véget az EVK-s életutam, és tovább roboghatok az életemnek ebben a meghatározó közegében tovább, újabb és újabb élményeket szerezve, igaz már az ALUMNI csapatában.

Remélem sikerült jól összefoglalnom az elhangzottakat. Bár hosszú volt utunk Farával, és nagyon sokat mesélt, mégis úgy érzem, sosem lenne elegendő idő arra, hogy mindent összefoglaljunk EVK-s éveinkről.

Bármelyik nap szerezhetünk egy új élményt, amit sosem felejtünk el. És ebben a közösségben éppen ez a szép és különleges.

 

Cikk szerzője: File Petra

2015. 09. 16.